A csökkenő libidót sokan automatikusan az életkor számlájára írják. Ez már a korral jár, hangzik el gyakran, mintha ezzel le is lenne zárva a téma. Pedig a vágy alakulása jóval összetettebb kérdés, és nem kizárólag az évek számától függ. Az igazság az, hogy a libidó változik, de nem törvényszerűen tűnik el. De mi változik az idő múlásával, és mit lehet tenni ellene?

Mit változtat az idő?

Az évek múlásával a hormonháztartás átalakul, lassulhat az anyagcsere, változik az energiaszint. Ezek mind hatással lehetnek a szexuális vágyra. Emellett az élethelyzetek is mások: több stressz, kevesebb pihenés, hosszabb ideje fennálló párkapcsolati minták. Mindez együtt befolyásolja a libidót, de nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele foglalkozni.

Sokan elfelejtik, hogy a vágy nem pusztán biológiai folyamat. Lelkiállapot, önkép, párkapcsolati dinamika, melyek mind szerepet játszanak abban, hogy fellobbanjon még az a szikra. Ha valaki nem érzi magát kívánatosnak, fáradt vagy érzelmileg eltávolodott, a libidó is háttérbe szorulhat. Férfiaknál ehhez gyakran társulhat átmeneti potencia bizonytalanság is, ami tovább csökkenti a kedvet és az önbizalmat. Ez azonban nem feltétlenül az életkor jele, hanem sokszor életmódbeli vagy lelki tényezők következménye.

Lehet tenni ellene?

Igen, lehet. Tudatosabb életmóddal, több pihenéssel, stresszcsökkentéssel, mozgással és nyílt kommunikációval sokat lehet javítani a helyzeten, akár idősebb korban is. Az intimitás újra felfedezése, a lassítás, az elvárások átalakítása szintén segíthet abban, hogy a vágy ne teljesen tűnjön el, csak átalakuljon. Nem feltétlenül ugyanúgy, mint húszévesen, de nem is sokkal rosszabbul. Ha odafigyelünk, és nem csak belenyugszunk, még rengeteg intim pillanatban lehet részünk.

Az idő múlásával a szexualitás gyakran mélyebb, tudatosabb és érzelmileg gazdagabb lehet. Ha sikerül elengedni a teljesítménykényszert, és inkább az élményre, a kapcsolódásra helyezni a hangsúlyt, a csökkenő libidó nem végállomás, hanem egy új szakasz kezdete lehet.